“A világ fennállása óta az ember legnagyobb tanítója a szenvedés.” (Tatiosz)

Ma voltam a Velencei tónál. Szeretek vízközelben lenni. A víz az egyik lételemem, bár ezt kevesen tudják rólam..Nagyon szép volt a naplemente, és ahogy fújt a szél, mintha a felhők nekem integettek volna.Miközben száradtam a parton, néztem az embereket miként élik saját életüket. Minden olyan könnyűnek tűnik. Legalábbis az én szemszögemből. Remélem, egyszer majd valaki más is így látja az én "pillanatnyi életképem" És majd ő töpreng azon, neki mért nem megy ilyen könnyen?... De ez még messze van. Addig még sokminden vár rám.. Sok-sok tanulás, gyakorlás, munka. Egyszer majd, ha "nagy" leszek és megkérdi tőlem valaki milyen volt a gyerekkorom azt fogom felelni: Egyszerű...Egyszerű, ugyanakkor nehéz.. hogy Ő, hogy képzeli el az egyszerű-t, ugyanakkor a nehezet, azt már rábízom..