Újra első..

Najó, rájöttem ez teljesen reménytelen-mármint bemásolni az összes bejegyzésem. Nagyon sok van :s Volt hogy egy nap 3-4-et írtam. Csodálkozom magamon. Fura így visszaolvasnom magam mennyire másképpen gondolkodtam, mennyi bajom volt ami aztán-csodák csodájára-megoldódott;aminek örülök-nem is kicsit. Sok mindenen mentünk keresztül az elmúlt egy két éveban a Húgaimmal. veszekedések, halálhírek, válás.. kicsit sok volt egyszerre. Sokszor gondolatm olyan dolgokra, mint az öngyilkosság.. aztán rájöttem hogy anyunak csak mi maradtunk, mi 3-an. Aztán-szerencsére-Ő is megtalálta a boldogságot Zsolttal. Ha Ő nem lenne anyu magába roskadt volna. Most boldog. Szerencsére. Nahh megyek, pihenek egy kicsit, mindjárt mennem kell. Csók: grief